Gaudí építészete Barcelonában: Kihagyhatatlan remekművek

Ha a barcelonai Gaudí-építészetre gondolunk, általában a Sagrada Família jut először eszünkbe. A templomot széles körben Gaudí legjobb művének tartják, és az építész élete utolsó 12 évét kizárólag ennek az építkezésének szentelte.

A templom alapkövét 1882-ben rakták le. Több mint 140 évvel később, 2026-ban a bazilika elérte végső magasságát, megvalósítva ezzel Gaudí vertikális vízióját. Amikor Gaudí 1926-ban elhunyt, csak a kripta, az apszis, az egyik harangtorony és a Születés homlokzata készült el. A La Sagrada Família Gaudí munkáira jellemző, egyedülálló organikus formával rendelkezik. A hagyományos gótikus katedrálisokkal ellentétben az építmény nem támaszkodik kiemelkedő külső támpillérekre vagy belső merevítésekre. Ehelyett 18 tornya (amelyek mindegyike egy-egy bibliai alakot ábrázol) emelkedik a város fölé, Gaudí innovatív szerkezeti tervének részeként. De talán a legszembetűnőbb a hajó. Számtalan oszlop tölti be, és csillogó ólomüveg ablakok lágy fénye világítja meg. Az oszlopokat úgy tervezték, hogy fákra és ágakra emlékeztessenek, és ha felnézünk, olyan érzésünk támad, mintha egy erdőben lennénk. Ezt a hatást Gaudí azzal érte el, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy teljesen elkerülje az egyenes vonalakat. Azt állította: „A természetben nincsenek egyenes vonalak.” És teljes mértékben elkötelezte magát e filozófia mellett – még a templom vaserkélyei is ívesek!

Bár a Palau Güell Gaudí építészetének kevésbé ismert példája, Barcelona mindenképpen szerencsésnek mondhatja magát, hogy rendelkezik vele. Az épület Gaudí első megbízása volt a textilmágnás Eusebi Güelltől. Ugyanakkor remek példája annak is, hogy még az építész „egyszerűbb” épületei is követik a saját stílusát. A Palau Güell-lel szemben állt az Edén koncertterem, amely extravagáns homlokzattal büszkélkedett. Ezért Gaudí úgy döntött, hogy a Güell-palotánál a letisztult, sima megjelenés fog a legjobban működni.

Ugyanakkor megtalálhatók benne a klasszikus Gaudí-elemek is. Például két hatalmas bejáratot látunk, amelyeket láncívek kereteznek. Ajtóikat az építész kedvenc, jellegzetes természeti elemei díszítik: növények és állatok. Továbbá, ha nyakát nyújtja, hogy az épület legfelső részét megnézze, négy tornyocskát fog látni, amelyek nagyon hasonlítanak a tetőből kinövő fákra. Az egyik közülük még zöld is! A látogatás során alaposan nézze meg a két bejáratot. Találni fogsz egy kis rácsot. Ez egy olyan szerkezet, amely lehetővé tette a palota lakóinak, hogy lássák, mi történik az utcán, anélkül, hogy őket magukat meglátnák.

Végül, de nem utolsósorban: a Colònia Güell-templom Gaudí utolsó, az UNESCO világörökségi listájára felvett remekműve – annak ellenére, hogy befejezetlen maradt! Eusebi Güell, aki a Palau Güell megépítését is megrendelte, Gaudít bízta meg a templom építésével, de a munkálatok Eusebi halála után leálltak.

Ma a templomnak csak az alsó része (amit általában kriptának neveznek) teljesen kész. A jellegzetes Gaudí-stílusnak köszönhetően a belső tér inkább egy természetes barlangra hasonlít, mint bármilyen ember alkotta építményre. A természetes hatást a padlón és a falakon használt sötét színekkel, valamint a monokróm, rusztikus belső térrel érte el. A templom bejáratánál álló előcsarnoki oszlopok is hozzájárulnak a természetes kialakításhoz. Pontosan úgy néznek ki, mint a kriptát körülvevő valódi fenyőfák. Ráadásul minden oszlop más és más, akárcsak a fák. Még a finom ólomüveg ablakok is a természetre emlékeztetnek. Pillangószárnyak és virágszirmok alakját öltik. Ezeken az ablakokon keresztül éppen elegendő fény szűrődik be. A sötétebb, barlangszerű belső térben ez a fény visszafogott, mégis varázslatos hatást kelt.